2024. április 24., szerda

Egy medve, két medve

- Elnézést!
- Igen?
- Szeretnék érdeklődni, hogy vannak-e még itt rajtam kívül medvék. 
- Igen, egy van. Ha jobbra néz, a mosottruha halmon túl láthatja is. Sárga, kissé viseltes plüss, kérem, nézze el neki!   
- Ah, igen, látom. Ha esetleg volna lehetőség, szívesen beszélgetnék a medvetárssal.... Mi, medvék, nem szeretünk egyedül lenni. 
- Tudom, és elnézést a karanténért, de mivel önt most halásztam ki egy halom, régi vacak közül, szeretném, ha megvárná a tisztítást. Egyébként kényelmesen ül?
- Igen, köszönöm, bár azért egy kicsit hideg ez a bőr ülőke.

Csilla maci 1981 óta hű társam, ha minden igaz, még a sziszánál is idősebb, születésem óta kísér. Medve urat a múlt heti antikvitás túrámon találtam, egy lényegesen fiatalabb, szebb maci társaságában hevert az egyik asztalon. A borzalmas horgolt anorákjában nem volt éppen sármos, de gondoltam, ha nem kérnek érte sokat, akkor elhozom. 
Medve úr nagyon öreg, ez szerintem látszik. A szeme üveg, a tömése faforgács (excelsior), az anyaga egyértelműen mohair, a pofija kézzel varrott. A korához képest remek formában van, biztosan féltett kincs volt, de aztán valaki a halálsorra küldte és egy hagyatékfelszámolóra bízta a sorsát.
Medve úr haladékot kapott, most egy darabig nem kell aggódnia, lesz fedél a kobakja felett. 

Medve úr

2024. április 21., vasárnap

Kennedy Space Center


 ...avagy a STEM Disneyland, Mikiegér nélkül. 

Ha az amik valamit jól csinálnak, akkor az a showbusiness és ez alól a NASA látogatói központja sem kivétel. Ha valaki Floridában jár, mindenképpen érdemes tenni errefelé egy látogatást, de előre szólok: az indító platformokhoz a General Admission (80 dollár) nem elég és semmi sem garantálja, hogy az exclusive tour keretében is sikerül kijutni a fokhoz az indítások gyakorisága miatt. 
A másik, hogy sok tudományosságot nem érdemes várni, nem itt lesz valakiből expert. Az egész komplexum az átlag amerikainak készült, akit rohadtul nem érdekelnek a részletek - és akinek nem fog feltűnni, hogy a korai rakétafejlesztések története teljes egészében hiányzik. (Nem kell rá büszkének lenni, de a történelmi valósághoz hozzátartozik, hogy a Saturn V hordozórakéta és a peenemündei V-1 közeli rokonok és nemcsak azért, mert mindketten rakéták... Keresőszó: Gemkapocs hadművelet)
Dicsőséges múlt és közismert tragédiák, ügyesen tálalva. Egyszerre múzeum és interaktív játszóház, ami legfőképpen azt a célt szolgálja, hogy felkeltse a gyerekek érdeklődését a STEM iránt, de közben a felnőttek se dögöljenek meg az unalomtól.
 


Gyermek lelkű felnőttek előnyben! Ha ugyanis valaki hajlandó szabadon engedni a mélyre temetett gyermeki énjét, akkor kitűnően fog szórakozni, aki azonban hajlamos túlságosan komolyan venni önmagát, az savanyú pofával fog mindenhonnan távozni.   

Pár megjegyzés úgy általánosságban:
  • Egy nap nem elég mindenre
  • Az amik szerintem süketek, mint a nagyágyú, minden iszonyú hangos (füldugó jó ha van)
  • Az épületek többsége hűtőszekrény hőmérsékletű (kardigánt tessenek vinni)
  • A szuvenyírbolt tele van kínai gagyival és iszony drága (láttam egy pólót, tök tetszett, de 35 dollárért inkább nem, köszi. Ugyanez vonatkozott a rendkívül aranyos plüss Atlantisra is. 30 dollárért? Na nem!)
  • A legolcsóbb beülős hely a Starbucks (vigyen mindenki szendvicset)
Must see:
Atlantis űrsikló, ez a csarnok szerintem mindent visz, de én elfogult vagyok, kicsi korom óta rajongok az űrsiklóért. 

A látogatást érdemes egyébként a buszúttal kezdeni, ami kivisz a Saturn V/Gemini-Apolló csarnokhoz.
Ezután Atlantisz, Rocket Garden, Hősök csarnoka és Gateway/Spaceport az IMAX mozival. Ez utóbbiban két, nagyjából 40 perces ismeretterjesztő film megy, nekem csak az egyikre futotta.      

Összegezve:
Vannak nagyon jó és nagyon unalmas/felesleges részei a látogatóközpontnak, de általánosságban véve megéri egyszer elmenni oda. 
7/10 






     

2024. április 1., hétfő

Egyszerű almás sütemény

 Pár hónapja, a szokásos, szombati bolhapiaci körutamon az egyik standnon megláttam egy jó vaskos könyvet. So kocht man in Wien... Kiadás éve 1938. Belelapoztam, nézegettem, és hát sajnáltam szegényt, hogy öregkorára ittvégezte, egy bolhapiacon, de visszatettem, mert ugye van nekem már egy öreg szakácskönyvem, igazán nem kell még egy. 
Szeretett könyv lehetett, látszott rajta, érthető módon rosszul érezte magát koszosan a lomok tetején... Szipogott is, jó hangosan, úgyhogy megesett rajta a szívem. Az eladó még engedett is az amúgy sem borsos árból, így mindenki elégedetten távozott aznap a piacról. 


A könyv eddig csak nézelődött a hűtő tetején, mert nem sokat volt időm főzni, de most, húsvétkor több recept is kipróbálásra került belőle és eddig egyikben se csalódtunk. Laktató, könnyedén elkészíthető fogások tömkelege van benne, egész éves menü javaslatok (vegetariánus is), maradékhasznosítás, és csak szólok: a pohárkrémet nem a mai gasztrobloggerek találták fel... 
Ez az egyszerű, kelt tésztás almás már a múlt héten felkeltette a figyelmemet, meg is vettem a friss élesztőt és a tejet, mivel egyiket se tartok itthon úgy általában. Volt néhány szottyadt alma is a kosárban, gondoltam, tökéletes lesz.

Ez a fél adagból lett, fél kiló lisztből mi nem készítünk tésztát, az túl sok lenne egyszerre. Jelentem, isteni finom. 
Mivel egy 1938-as receptről van szó, ismét felhívom a figyelmet arra, hogy a mai és az akkori liszt között óriási a különbség, tehát a sima búzaliszthez mindenképpen kell keverni teljes kiőrlésű búzalisztet. 
Íme, a módosított recept:
Végy 160g 00-ás (tehát fogós tésztához, pizzához való lisztet) és 100g teljes kiőrlésű búzalisztet, keverd össze és készíts a közepébe egy kis mélyedést. Ebbe tégy egy csipet cukrot, valamint 10g élesztőt és öntsd fel egy kis langyos tejjel. Seperj rá egy kis lisztet és hagyd feljönni. 3g sót szórj a nem élesztős lisztre. Ha feljött a Dampfl (vagyis élesztős rész), jöhet a gyúrás! Adj hozzá egy egész tojást és annyi tejet, amennyit felvesz. Rugalmas, nem túl kemény, nem túl folyós tésztát kell kapnod. Tedd meleg helyre, és keleszd duplájára. 
Az almát most meg és vágd vékony szeletekre.
Vajazz és zsemlemorzsázz ki egy cserép formát (vagy tepsit). Ha feljött a tészta, tedd bele a formába úgy, hogy 2-3 centis pereme maradjon és szurkáld meg villával néhány helyen, hogy a gőz ki tudjon jönni alóla. Tedd bele az almaszeletek felét, szórd meg ízlés szerint cukorral és fahéjjal, majd tedd rá a maradék almát és cukrozd, fahéjazd be. 
Told be a hideg sütőbe, amit ezután 180 fokra állítasz (alsó-felső sütés) és addig süsd, ameddig a szegély szép, aranybarna nem lesz. 
A forma méretétől függően lesz a tészta alól vastag, nekünk jó vaskos lett, de finom, puha. 
Lehet hozzá készíteni vaníliás szószt, vagy tejszínhabot, de anélkül is finom. 
Jó sütögetést és boldog nyulat mindenkinek! 

2024. március 10., vasárnap

Nőnapi

Így nőnap tájékán megszaporodnak a "nemcsajos" pályán működő hölgyekről szóló posztok a közösségi médiában, gondoltam, miért ne boncolhatnánk fel a következő kérdést itt, a blogon: De mennyire ritka valójában egy gépészmérnök nő?

A rövid válasz az, hogy nagyon, de hogy mennyire, azt kitűnően szemlélteti az alábbi példa:

Elmentünk ebédelni a svájci tesztúton néhányan, és a mi projekt csapatunkból lévőkön kívül egy másik projektből is csatlakoztak hozzánk. Így állt össze a csapat: 2 nő és 6 férfi. Igen, a másik projektet egy hölgy képviselte. 
Hogy-hogynem, a hágónál lévő kis étteremben ebédelt a mi vevőnk is, négy fővel. 
Másnap reggel egyikük odajött hozzám:
- A másik hölgy, aki tegnap veletek ebédelt, az a R. felesége?
- Nem, nem, ő is projektmérnök, olyan mint én, csak benzines. Okleveles gépészmérnök. 
Pár másodperc kínos csend. 
- Elnézést, én azt hittem, hogy a felesége és eljött síelni... 

Szóval, ennyire. Sokkal könnyebb arra jutni, hogy egy osztrák mérnök megengedheti magának, hogy a felesége kijöjjön Svájcba síelgetni, mint azt, hogy az ismeretlen hölgy esetleg kolléga. Ez azért vicces, mert a benzin területen nálunk legalább hat hölgy is dolgozik, míg nálunk a dízelen összesen kettő. A vevőnknél ennél sokkal rosszabb az arány, nekik ugyanis nincs saját "dízeles" mérnöknőjük.  
Hogy szeretjük-e mi a mérnöknő, vagy női mérnök megkülünböztetést, az már más tészta. Ha engem kérdeztek, ez a szükséges rossz. Mert alapvetően a 21. századra el kellett volna jutni oda, hogy nincs nőimunka, meg férfimunka, csak munka van és ha valaki nemtől függetlenül képes maradéktalanul ellátni az adott feladatot, akkor a fasznak kell a megkülönböztetés. A helyzet azonban az, hogy még mindig annyira benne van a fejekben, hogy a mérnök, az autószerelő, a tűzoltó meg a katona az férfi, hogy kénytelenek vagyunk hozzátenni azt a bizonyos "nőt". Mert ha a lányok nem látnak példát maguk előtt, akkor el fogják fogadni, hogy csak azért, mert pöcs nélkül születtek, már nincs térlátásuk, nem értik a matekot, és nem szabad érdeklődniük a műszaki dolgok iránt, mert ahhoz ők úgyse fognak érteni. Ehhez jön még a kettős mérce, hogy amikor a családos férfi túlórázik, akkor szuperhős, aki mit meg nem tesz a családjáért, de a nő rögtön karrierista pina és szaranya lesz ugyanezért.         
Szomorú módon még mindig mi vagyunk a hiba a mátrixban, és igen, van olyan, akit még ez a kis létszám is zavar. A fenti kolléga amúgy nem tartozik ebbe a kisebbségbe, a kérdésben nem volt rosszindulat, de jól mutatja, hogy mennyire ritka és szokatlan egy női gépészmérnök Európában. A főnököm, szegény, meg is kapta "odafentről", hogy rossz az arány az osztályon, fel kéne venni nőket, de hogyan, ha egyszerűen nem jelentkezik egy se, mert nincs utánpótlás? És bocsi, de nem is lesz, ha a műszaki érdeklődésű kislányokat a tanárok és a családtagok addig buzerálják, amíg el nem hiszik magukról, hogy őket valójában nem is érdekli annyira ez a reál dolog, sokkal jobbak ők a humán tárgyakban... 
Így nőnap tájékán azt kérem tehát: hagyjatok minket békén! Hagyjatok minket létezni, és felejtsétek el mind a pozitív, mind a negatív diszkriminációt velünk kapcsolatban! Egy gép ugyanis nem tudja, hogy aki vezeti, vagy szereli, virslivel, vagy anélkül a lába között jött a világra. A gépet nem érdekli az ilyesmi. Titeket se érdekeljen és csak azért ne kérdőjelezzétek meg senki szakértelmét (soviniszta viccek formájában sem), mert ennek, vagy annak született.
Ha ez sikerül, már sokat tettünk mi együtt egy szebb világért, ahol a balettáncos fiú nem lesz automatikusan homoszexuális, a mérnöknő pedig egyfajta UFO, aki biztos azért ment erre a pályára, hogy válogathasson a sok pasi között...    
Köszönöm és minden ufótársamnak ősembermentes létezést kívánok az aknamezőről!    

2024. március 3., vasárnap

Darn it

 Sok évvel ezelőtt, amikor a Hádák megnyitottak Magyarországon, sikerült vásárolnunk egy Levi's farmert bagóért. A nagyon kényelmes, viszonylag bő szárú 609 nem a trendi 601, viszont még egy olyan időszakban készült, amikor nem egy szezonra vettek az emberek ruhát. A mai Levi's már régen nem az a Levi's, eszem ágában nem lenne kiadni annyi pénzt egy nadrágért, ami aztán pár hónap után elszakad. Ráadásul nagyon szeretem, éppen ezért nem szívesen váltam volna meg a nadrágtól, miután kis helyen elvásott az ülepe. A vintage Levi's farmerek közel annyiba kerülnek, mint egy új és sehol se találtam 609-et, ami jó lett volna rám, így maradt a javítás. 

A problémát először felvasalható folttal próbáltam meg orvosolni. Nem jött be, mert a folt nagyon hamar lejött. 

Ezután a felvasalást követően oda is öltögettem a foltot, így valamivel tovább tartott, de tadamm... megint lejött az egész. 

Egy modern varrógéppel simán lehet stoppolni, a legtöbbjük ugyanis tud visszafelé varrni (Örzse nem tud, mármint visszafelé varrni, stoppolni lehet vele, csak kell hozzá a megfelelő eszköz). Mivel az előző, két metódus kudarcot vallott, gondoltam, jöjjön a nehéztüzérség! 

1. Foltot az anyag visszájára bevasalni.
2. Szépen, oda-vissza bevarrni a lyukat. 
3. Az első varrásra merőlegesen megerősíteni a stoppolást.
4. Volt lyuk, nincs lyuk. 

Ez a visible mending, amikor meg sem próbáljuk elrejteni a sérülést. Egy farmer ülepén, térdén, vagy bárhol tökéletesen elfér, akár még teljesen elütő színű cérnával is. 
A "rókanadrágomat" viszont innentől kezdve nem viselhetem a munkahelyemen...
 Vagy pedig kell még rá tennem pár hasonló színű foltot és akkor fel se tűnik a javítás, esetleg mostantól csak tunikával veszem fel. Ez a nadrág is egyébként több mint 13 éves és agyon hordtam. Van egy mélykék testvére is, azt nem viseltem szinte soha, szerintem következő szezonban elő fogom venni. 
Nem, ez a fajta javítás nem való finom ruhákhoz, a fekete "governess" ruhát máshogyan kell gatyába ráznom. Mivel azonban szerencsére annak is a hónalja szakadt - jegyezzük meg: a sarkok mindig feszültséggyűjtő helyek (mechanika) -, és az ujjrövidítésből maradt leeső anyagom, talán meg lehet úgy csinálni, hogy még jópár évet túléljen. Nyolcvanon túl van, na. Nem mai csirke.